Lehet két teljesen különböző rajzoló, ugyanazokat az ábrázolásokat használja a testi kifejezésekre. Ebben a részben bemutatom ezeket a kifejezésformákat.
Amikor egy szereplő a sírás határán van, szemöldöke kissé felfelé kanyarodik, pupillái kitágulnak, ám szeme kissé összeszűkül, alsó szemvonala alatt egy vékonyabb vonal jelenik meg, szája kissé nyitva van.
Ha mérges szemöldökét összevonja, és két félgömb jelenik meg. Ha ordít száját szélesre tátja,
ám ha
közben nem ordibál, szemeit kisebbre húzza, száját madár alakban lefelé görbíti.
Ha nem ért, vagy furcsának talál valamit egyik szemöldökét felvonja.
Ha magyaráz valamit és közben nem érzi jól magát, szemeit becsukja, szemöldökét kissé összevonja, száját kinyitja.
Örömkor szemeit nagyra nyitja, száját kitátja, szemöldökét felvonja.
Amennyiben valamiért boldog, és elégedett szemét egyenesbe tartja, száját felfelé görbíti.
Ha csodálkozik, vagy elámul valamin, szemöldökénél megjelenik a két félgömb, egyik szemöldökét kissé felvonja, pupillája és szája kicsire húzódik.
Jellemző még a hatalmas izzadságcsepp, amikor megbotránkozik valamin, vagy hülyeséget hall, és a pupilla eltűnése, ha önkívületlen állapotba kerül.
|